x

Történet

TörténetA fajta ősapja, a Franciaországból származó, s a napóleoni háborúk idején zsákmányolt Nonius 1816-tól működött a mezőhegyesi ménesben, ahol az arab vérrel is átitatott spanyol-nápolyi kancaállományból remek használati értékű utódokat produkált. Ivadékaival széles körű és eredményes rokontenyésztést folytattak, így viszonylag gyorsan kialakult a konszolidált nóniusz jelleg, ami a katonai szigorral megkövetelt tenyészcélnak megfelelően középnehéz hátas és hámos típust testesített meg.

A beltenyésztés által kiváltott hibákat kiváló angol telivér ménekkel folytatott cseppvérkeresztezéssel küszöbölték ki. A századfordulóra kialakult genetikai bázison lehetővé vált önálló fajtaként való fennmaradása. A nóniusz kiválóan megfelelt az ország lóállományának javítására, értékét hazai és nemzetközi kiállítási sikerek sora jelzi. Gyors elterjedése és általános használata miatt hamar kialakultak tájfajtái -elsőként a Mezőhegyes vidéki és a hortobágyi-, melyek eltérő típusa máig megfigyelhető.

A két világháború során Romániába, Jugoszláviába és Szlovákiába került jelentős létszámú állomány. A romániai Izvini Ménesben napjainkig tiszta vérben tenyésztik.